Ellenfényben

Napi sétám is ad újra és újra örömteli  pillanatot, rácsodálkozást a természetre! Megdöbbentő volt az telt narancsos -piros  szín, ami itt a nyár elején az őszt jutatta  eszembe. Kék, zöld, piros és sárgásbarna  együttese ami megállásra késztetett. A fénykép sajnos  nem adja  teljesen vissza azt  "megállító+ pirosat ami nyomán elővetttem  a telefonomat hogy megörökítsem. 

Pár napra rá egy újabb apróság bűvölt el. Az autó ablakán pihent meg, majd  topogott tovább ez a szöcske. Ilyen közelről  talán még sosem láttam. Megdöbbentő volt az  erőteljessége, méltósága :-) Lenyűgözött.

Régi és "újhullámos" kerítés divat

Szeretem a hullámzó, ritmusos  tárgyakat. Itt két remek  példáját is   lefotózhattam 

Ez már azt hiszem nincs  meg. A Stefánia  utcában volt, azt hiszem lebontották a  fortocskás  ablakkal együtt, de ha enyhűl a meleg  utána járok . 

Ez utóbbi a  Kossuth  utcában  van. Nagyon tetszik. Szép példája , hogy fémből  hogyan lehet, lágy, légies kerítést alkotni. S kitűnően harmonizál az élénksárga fallal  a vakító fehér  kerítés.  Mára már  kicsit szürkült mindkettő színe, de  még mindig  nagyon szépek.

Ez a kőkerítés  ugyan nem  itt van Budaörsön, hanem a Nagytétényi Kastélykert egyik  impozáns  eleme. Hullámzása pont ellentétes a fenti kőkerítéssel. Itt mély "völgyek" és  szikár csúcsok adják a ritmust. :-)

 

Sugaras felhők

 Sugaras  felhők keletről.  Ritka, inkább északról szokott ez a leygezőalak  felbukkanni. 

Őszi pillanatok 2025

 A  könyvtárból jövet , a Baross utca  csendjében visszarepít a természet, az  évszázadokon átnyúló  kapcsolatrendszerébe. 

Az ősz 200, 2 ezer, 12 ezer évvel ezelőtt is színpomás volt. Nem függött az ember  jelenlététől, mint ahogy  itt sem, a falak mentén önmaguktól növő  levelek színes  kavalkádja sem ember akotta remekmű.

Puskás Tivadar utca derüje a vadszőlő vidámságával

Őszi hajnal

  

Megrázó pillanatokat tud okozni a NAPFELKELTE. Pár perces varázslat, melynek  érzete  tovább tart mint maga a jelenség. És  érthetetlen, hogyan, miért lesz pár perc múlva szürke felhőréteggé az, ami  imént még színek kavalkádja  volt?  

Szabadság út 2025 október

 Vannak egészen különleges  őszi napok. Amikor az ég kékje és fák sárgászöldje , világos rozsdabarnája tölti be  a teret. Mintha csak színeket papmacsoltunk volna egy téglalapra, hogy megőrizzük a napot  fényes  színeivel. . Átlósan, ketté osztva eget  és földet  a szokásos lenn és fent helyett.

A hatalmas  házak tövében  a fák  "földhozragadtsága" megnyugtató. Eltakarják  a szem elől a magasba törő falakat, emberi  léptékké szűkítik a tájat. 

Mi lenne   velünk a fák megnyugtató védelme  nélkül? 

1850-ből való emlék

 egy embertől, vagy egy közösségtől a mai Lejtő utca sarkánál. Felállításakor még nem övezték házak, nem robogtak az autók előtte. Fogadalom vagy hála érzése emelte, Már nem tudható. Ami 175 éves szerepét, erejét ,  folytonosságát  bizonyítja, az az, hogy most is, mindig van a talapzatánál virág. A  csendes köszönet  átnyúlik évszázadokon át, bizonyítva, hogy a tetteink hatással vannak azokra is, akikről még fogalmunk sem lehet, így bölcs dolog jószándékkal alkotnunk. 

Belegondolva, hogy aki állította  vagy akik állították személyes tanúi voltak annak, amire minden évben kétszer is  emlékezünk, március 15.-én és október 6.-án,  mindjárt nem egy kereszt csupán, hanem összekötő híd a történelmünkben egymás irányába.