Hetek óta ködbe burkolódzott városunk. Egy kis lélekmelegítőnek :
Milyen jó, hogy fényképek özönét készítettem napfényes rövid kis családi sétánk során annnó 2016 tavaszán
Olyan ez a másfél-két km hosszú tanösvény és a körülötte levő tér, hogy az ember elfelejti, pillanatok alatt, azt, hogy egy városban van tulajdonképpen. Olyan mint a Füvészkertben Pesten, itt is eltűnik minden ami a városra jellemző, és a nagybetűs természetben találja az ember magát. Hullámzó árvalányhajak tengerében, melyet kék foltokkal színez a len, virágtengere és messziről világít kékségével. Nagyon sok hernyó izgett -mozgott ma a fák lyukassá rágott levelein. Az égbolt elképesztően szép kék, minden szín harsány és telt, eleven. A fehérek és kékek uralják a bokrok, és lágyszárú virágok színét. Nyoma sincs a múltkori sárga ragyogásnak. Tökéletes feltöltő séta. "Karnyújtásnyira" a város, és mégis csend, jó levegő, és hatalmas szín és illat élmény az egész. Földszagba keveredik a kakukkfű lágy , finom illata. A séta búcsúzója most a kalcitos kővek vibráló, csillogása volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése